Elfogyott az iksz meg a dé ...

Nem érzem jól magam ... 

 nem tudom mit akarok tenni, 

mi bajom,

esetleg mit is kéne csinálnom ...

Nem tanulok tovább ...

Mire eljutottam az anyag végére ...

Elfelejtettem mi az eleje ...

Kifakadtam ...

Sírok ...

Mitörténik velem ?! ...

Menstruációs bajok ? ...

Az nem ilyen ...

Félre toltam a könyvet ...

Nem vagyok rá képes ...

Rosszul vagyok ...

Feljöttem ...

Ever elment ...

Magány ? ...

Alexal beszélek ...

Elmeséltem mivan ...

-Feladod ?

Mivan veled ?

Amikor mindenki a padlón van,

te akkor is merev háttal állsz

szemben az ellenséggel ...

Ez nem te vagy ...

Mi bajod ?

Nem tudom ...

Nekem kéne de...

Nem tudom ...

Semmit se tudok ...

Elfelejtettem mindent ...

Mindent ...

Ami ma volt ...

Amit mondani akartam Alexnek ...

Elfelejtettem ...

Belekezdtem ...

És mintha elvágták volna az életkedvem ...

Mivan ? ...

  Folyamatosan ezt kérdezem ...

Mikor elkezdtem olvasni a törit ...

Azt vettem észre hogy már az utolsó sort olvasom ...

közben a tartalomra nem emlékszem ...

Nem vagyok ideges ...

Nem vagyok fáradt ...

De azt már csak remélem ...

Hogy nem vagyok őrült ...

Hányinger kerülget ...

Mintha ...

ki lennék kapcsolva ...

De a saját sötétségemben nem találom a kapcsolót ...

  EZ A BEJEGYZÉS PONT OLYAN ZŰRÖS MINT A LELKI ÁLLAPOTOM !