Psycho Kitty Naplója.: Kéne mi ?

Jajaja ... Kéne írni, de semmit nem tudok, csak panaszkodni. :) Ritka esetek egyike mikor megbetegszem (igen, az a 43 igazolatlan elalvások és lógások rovására megy.^^') és szerintem most az van, közöltem anyával a 3-as angol jegyemet, ami valójában csak egy 3 hetes röpke, meg a füzetvezetés 5-öst. (ennek érdekes sztorija van, mivel cyntiátol kölcsön kapott könyv olvasása közben jutott eszembe hogy ma leosztályozzák a füzetvezetést nyelvtanból. Úgyhogy megvolt a hajnali 1-es programom. -.- Heppi.~)
Aztán elálmosodtam, lefeküdtem 'ssssss most keltem fel. Tehát igen, hallotam csörög a telefon alattam. (^^")
- Oh f.cing gyerekek ? -ránézek telefonra de nem jutott el hogy kiaz. úgyhogy általános kérdezés;- Wut ?

Ever hívott mivan velem. Mondtam alszok, beszéltünk majd anyával beszélgettem ... És most itt vagyok, a gyomrom görcsöl ... Dehát ... Nem szeretek panaszkodni úgyhogy az értelmes részét lezárom a bejegyzésnek. :)

Tegnap apa elment, még felhívott mi elött felszállt, megint nagyon fog hiányozni és valoszinüleg megin nem lesz senki aki megtudna nyugtatni ... Akivel eltudnék röhögni a családbol. Majd februárba ... ; Kamichu Oto-san. ^-^

Hát, mást még ? csak hogy ne csináljak fölösleges bejegyzéseket mint egyesek akik telenyomják a követett blogok listáját ... Brrah, nem szeressük az ilyet ...

Tegnap megtaláltam a régi verseim. Amit anyárol írtam mikor valamit összekaptunk ... Aztán egy olyan unatkozos vers ...

Szét Koptatott Ceruzák;

Papirra vésett átok és áldás,
Mit költö mondott: egy vallomás,
A szerelemröl írott versek,
Ceruzát ragadva a költö lefestette,
Szívében hallot mesés énekeket.

Szét koptatott Cerzuák,
Mit az iskolapadban találsz,
Halotak ők már mind,
Temetni mégsem merik,
Mert emlékük, a rajzok-versek,
Örökre megmaradnak benned,
Mint ezer szó a szélben,
Szürkére vésett éjjel.

A billentyűzet mit sem ér,
Ha a kezdben papirral s szénnel élsz,
Mert a néma, ki koldusként él,
Csak ír és ír, de mond; miért ?
Talán mert a világ, csak így hallja énekét.

Szét koptatott Cerzuák,
Mit az eső nyúzott oly soká,
Most megtalálom, s felveszem,
S új világot teremtek vele,
Megírom, mi szívem nyomja,
Hogy a világ csak rohan és rohan,
Mint ezer szó a szélben,
Szürkére vésett éjjel...

Ez egy ilyen ... baromság dehát ... kell ilyen is. :)

Nevedet, mit papirra véstem,
Véredet, mit mosolyogva nézek,
De az átok, mit szívemben látok,
Teljesülni mégse kívánok,
S most csend vala,
Könnyeim eltakarva,
Mondom a földön ülve,
Tudd, GYÜLŐLLEK !

~

Most van a perc hogy űvöltsek,
Most van itt az idő hogy gyűlöljelek,
Mert eddig tűrtem s szerettelek,
De most útálat és harag vezet,
Tehát féltsd a segged,
Mert nem felejtek ...

~

Mások elött maszkot húzol,
Ezzel idegeim húzod,
Mert én tudom mi a helyzet,
S most kiadom mi hergel;
Az hogy kedvesnek látszol,
De valojában megalázol,
Mikor megmosolyogtatsz,
Útána megrikatsz,
Szeretlek, de mindennek van határa,
Ezért én most a pokolba kívánlak !

Meg ez, ezt a kettöt írtam 12-11 évesen ... Ja meg egy új rajzom. Unatkoztam miközben anyával beszéltem aztán .. ez lett. :)