Levél a királynőnek.~
Se nem ritka, se nem királylány,
Ez csak egy álarcos sárkány,
Hamis fényének sajnos rabja lettél,
Drága királynőm, mond miért.
Ez a mező, melyröl verseid szólnak,
Vérbe fagyott képzelgések rólam,
Melyröl ember, szólni nem mer,
Mert tudja mind, nem vagyok jó ember.
Életünk egyezik, mely a kínokról mesél,
Királynő és én, mind két mesebeli lény,
Úgy illeszkedünk egymásba,
Mint öntő formába, a (fém) katona.
Királynő, hát nézz a tükörbe,
S meglátod az igazi tündöklést,
Mely másnak értéktelen kacat,
Nekem tündöklő arany.
Királynő, most eléd állok,
Finoman mosolyogva várok,
Majd letérdelek, kalapom le emelem,
S kezedet édes csókkal illetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése