Oh hát bazd már meg magad. -w-' ~ Ne törd össze a szívem. : )

Mondom ... Hogy ... Nem ... Haragszom ... Rád. Nem. Egyszerűen reménytelen vagy. 3 napja írok rád úgy hogy 'szia, mizu ? ^^' És mit kapok válasznak ? Nananana ?! Tudod te azt jól. Így már értelmetlennek érzem rád írni. Nem tudlak megvigasztalni ha így állsz hozzám. Így nem. Mondhatnék én neked minden szépet de ... Mit érne ? Semmit nem írnál vissza. Megváltoztál. Énis. Nem foglak elhagyni, itt fogok rohadni a nyakadon még ha most nem is vagyunk a tetőfokon. De minden rendbe jön, tudom ... érzem. Nem merek rád írni, mert megint bunkóskodsz, és megint Alexnek kell leállítani. És ezt nem akarjuk. Kis kedvenc lettem ? Na szép. Bocs, nem akarok úgy járni mint te, mert én szeretem az embereket, akármilyen alattomos férgek, ők a családom. Te is beletartozol. Úgy érzem, nem neked kéne sírnod miattam. Amikor te nem engedsz közelebb magadhoz.

 HOVA LETTÉL EVER ?!

Más részről. Alex. *sóhajtott.* Öh ... Ezt most különös lesz leírni ... K.rvára ._. Megfogok ijedni. Igen, én aki lefogom ezt írni. ._. öööööööö. ~ *reszket.* inkább ... a kamos beszélgetést ecsetelem ._.

- És emlékszel amikor kimentünk a nádasba, és megijedtél egy kacsától ? - nevetett a fiú.

- Igen, az jó volt. - mosolyogtam.

- Hiányoznak azok az idök. - csöndesedtünk el.

- Tudom mire gondolsz, de nem.

- Elmagyarázod ?

- Könyörgöm. - kuncogva oldalra nézek. - Nem állok be a sorba. Nem leszek olyan mint a többi idióta, aki megörül hogy van sráca, nem ... én többet érek annál mint hogy nap mint nap aggódjak érted. Meg amúgyis. Ez olyan ... tré. Mit mosolyogsz ? ._.

- Kezdesz visszatérni. - kuncogott.

- Hé - hajoltam bele morcosan a kamerába. - Nem mentem sehova, mindig itt voltam.

- Megint bunkósodsz, ez tetszik vad macska. - elvigyorodott, mire énis.- Nem vagy te olyan ... Te különb vagy, abban a két hónapban se voltál az aki nagy dobra verted, nem faltuk minden nap egymást, nem aggódtál te értem. -vigyorgott.- mindig is önző voltál.

- Miért törödjek mással, az olyan fárasztó ._.'

- Nem elég jók az indokaid.

- Félek.

- Kételyek.

- Nem ... Barbi, más csajok, változás a távolságról nem is beszélve. Amikor itthon vagy, akkor is Pesten vagy, egy-két napra leugrasz ha gáz van, majd mint superman eltűnsz. És vissza londoba tervezgetni. Ennyi. 

- Nem a távolságon múlik. - mosolygott.- Régen se zavart, abban az egy két napban kaptál két csókot és 1 hétig pattogtál. 

- A szüleim se ismernek. Sőt, a környezetmböl senki. 

- Te engednéd a 13 éves lányodnak hogy egy 18 évessel járjon ? 

- Igen. A szerelem szabad. - vállat vontam.

- OOOOOOOH. xd

- NEM O___O NEM ÚGY ÉRTEM O______O"

- De kimondtad. :B

- Nem nem mondtam o_o

- Deee. - kuncogott.- Tehát ... Egy esélyt megér.

- Hát ... - húztam a számat, majd fáradtan sóhajtottam.- 1-et .. de megfogsz melletem öregedni. - ráztam a fejem.

- De boldogan tépem ki majd az összes hajam. - mosolygott, majd csörgött a mobilja.- Hát, superman akcióba lép, és megint eltünik.

- Megint. - elmosolyodtam.- Akkor ... mostmár hivtalosan ?

- Igen ... Hidd el semmi nem fog változni. - öltözött. - Hisz ... mi mindig úgy viselkedtünk mint két szerelmes.

- Jól van. -w- Menj.~

Elköszöntünk ... És most ... f.sz tudja mi van ._. én megzavarodtam ._." Eh ... Mind1, nem verjük nagy dobra. -w- Nem is kell. 

Senkire nem vagyok kíváncsi, msn-en ne írjatok, csak ha valaki meghalt.~ 

Nyugalom van ... Csend ... Talán még béke is ... Meghaltam ? ~ (By; Sayuri.)